könyvajánló
Rácz JózsefKvalitatív drogkutatások: Kvalitatív kutatások budapesti droghasználók között
Budapest, L'Harmattan kiadó, 2006. (297 o.)
Kvalitatív drogkutatások című kötetében Rácz József az utóbbi években végzett, budapesti drogszcénákkal kapcsolatos kvalitatív kutatásainak eredményeit foglalja össze. A kutatások egymáshoz kapcsolódó, sokszor egymást átfedő, mégis jól körvonalazható droghasználói szcénákban készültek. Ennek keretében a szerző elsősorban a droghasználókat mutatja be, a többi kapcsolódó kérdéskör, e szcénák egyéb alkotórészei - a droghasználók környezete, az egyes kábítószerek hatásai, stb. - háttérként jelennek meg.
Dr. Rácz József, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa az 1980-as évek óta folytat kvalitatív kutatásokat ifjúsági szubkultúrák tagjai körében. 1997 óta végez kutatásokat a droghasználók vonatkozásában. Így 1997 és 2000 között a budapesti heroinhasználók szociológiai jellemzőit, 1999-2002 között az intravénás injekciós droghasználók kockázati magatartását vizsgálta. A szerző könyvében - a fenti kutatások eredményeire és az azok alapján megjelent műveire is figyelemmel, továbbá azokra is hivatkozva - az elmúlt 5-6 évben, droghasználókkal végzett kvalitatív kutatásait (2000-2001: Kvalitatív kutatások injekciós droghasználók körében, 2001-2003: Kvalitatív kutatások droghasználók körében, 2002-2004: Leszakadó rétegek drogprevenciója, 2003-2004: Young injecting droug users in Budapest [Fiatal injekciós droghasználók Budapesten]) foglalja össze.
A kutatásokra többféle keretben került sor: végezték szakemberek, egyetemi hallgatók és adott esetben olyan szakemberek is, akik valamilyen segítő kapcsolatban álltak, vagy esetlegesen a közeljövőben segítő kapcsolatban fognak állni az interjúalannyal. Az interjúkészítő személye az interjúalanyra és így az interjúra is kihatással lehetett, így a szerző az egyes kutatási területek és droghasználói szcénák esetében mindig feltünteti, hogy az adott személy mely kutatói pozícióban helyezkedett el. Ez - s természetesen a szerző elemzése - az olvasót nagymértékben hozzásegíti ahhoz, hogy az egyes interjúrészleteket a maguk helyén kezelje, s annak elemzése során a félreértelmezésüket elkerülje.
Amint a fentiekből látszik, a kötet elsősorban a droghasználókkal készült interjúkra épül. E köré szerveződik a könyv teljes struktúrája. Így a szerző az első részben a kutató pozicionálását, a kutatás tárgyát fogalmazza meg, ezt követően pedig kitér az egyes fogalmak - elsősorban a kvalitatív kutatás fogalmának - magyarázatára, majd elméleteket mutat be a témakörben. Mindezzel pedig hozzásegíti a kevésbé szakavatott olvasót, hogy a kötetet a maga egészében megértse. Teszi mindezt olyan stílusban, mely az átlagember számára is érthető, ráadásul olvasmányos, ahol pedig a könyv mondanivalójába belefér, humorral és könnyedséggel fűszerezett.
A kötet második részében kerül sor a további elméleti megalapozásra, az egyes drogok hatásaira, kitérve nemcsak a szó szűkebb értelmében vett drogokra, hanem az alkoholra, a cigarettára, a kávéra és az energiaitalokra is. A Droghasználat - Drogalitások című fejezet a könyv egyik legérdekesebb részévé válik, köszönhetően egyrészt az egyes drogok szemléletes leírásának, az érthető fogalomhasználatnak és nem utolsó sorban a beékelt dalszövegeknek, szépirodalomból vett részleteknek, naplóbejegyzéseknek.
A szerző egy teljes fejezetet szentel a kutatásmódszertan leírásának. A fejezet azok számára is hasznos lehet, akik nem kábítószerekkel kapcsolatban kutatnak: segítséget nyújt ugyanis abban, hogy egy empirikus kutatás esetén mire kell a kutatónak mindenképpen odafigyelnie. Így a szerző e részben részletezi a kutatás alanyainak megkeresését, az interjúalanyok és az interjúkészítők kiválasztását, az interjúk feldolgozását és az egyéb körülményeket - vagyis a kutatás teljes menetét.
Az elméleti alapozás után következik a kutatások eredményeinek ismertetése interjúrészleteken keresztül, melyek így már érthetőek és értékelhetőek, elhelyezhetők a meghatározott közegben. A budapesti drogszcénák: színterek és drogalitások című fejezetben a szerző részletesen kitér három nagy témakörre: 1. Injekciós droghasználók: az injekciózás szcénái és anyagai; 2. Marihuána-használat egyetemisták között; 3. Partiszcéna és a partitörzsek droghasználata. E részekben kerül sor a legtöbb interjúrészlet ismertetésére és egyben elemzésére is. Hosszabb részletek olvashatók az egyes drogfogyasztói csoportok fogyasztási szokásairól. E fejezet harmadik részében a szerző a színterek (partihelyek, a buli előkészületei és záróakkordjai, stb.) és a drogalitások (mely drogot milyen mennyiségben és a bulihoz viszonyítva mely napszakban, időszakban és hol használják) mellett részletesen tárgyal két elektronikus zenei stílust - a mainstreamhez közelebb álló, mára erőteljesen kommercializálódott drum and basst (dnb) és a majdnem tisztán underground goát - és az ehhez kötődő (szub)kulturális elemeket.
A következő részben a szerző az injekciós droghasználatról szerzett ismereteket bővíti tovább a tű és a fecskendő, valamint a drogozáshoz használt egyéb "segédeszközök" alkalmazása általi fertőzésveszéllyel. Kitér többek között a drogok direkt és az indirekt elosztására, az elosztás okaira és az ezzel járó veszélyekre.
A szerző könyvében ezek után szól a droghasználat egyes színtereiről, a droghasználók térhasználati szokásairól, majd a kíváncsiságról, mint a drog kipróbálásának egyik tényezőjéről. Itt, nézőpontom szerint, némileg megbicsaklik a kötet felépítése: talán helyesebb lett volna a Kíváncsiság című fejezetet - melynek önálló fejezetkénti volta is megkérdőjelezhető - a kutatások feldolgozásával kapcsolatos fejezetbe beemelni, esetlegesen az után közölni - mint a droghasználat kezdetének egyik kiindulási pontját. Hiszen ebben és az említett rész(ek)ben is az interjúrészletek elemzése zajlik, ezekből derül ki, hogy a megkérdezettek visszatérő válasza a kíváncsiság volt arra a kérdésre, hogy miért próbálták ki a kábítószereket.
Itt szükséges megjegyezni, hogy a kötet teljes felépítésével kapcsolatban is aggályok merülnek fel. A korábban említett logikai felépítés - a fogalmak tisztázása, és elméletek összegzése a jobb megértés érdekében - helyes voltát nem megkérdőjelezve, kijelenthető, hogy az utolsó előtti fejezetben tárgyalt ágencia témaköre talán előrébb való lett volna. A kevésbé képzett olvasó ugyanis adott esetben nem ismeri e szó jelentését, s így a kötet fenti fejezetét megelőző részekben a fogalomra való utalás zavart okozhat. Tény, hogy akár e fejezethez is lapozhatunk a megértést keresve, de talán szerencsésebb lett volna ezt korábban tárgyalni.
Ugyanakkor pozitívumként említhető az ágencia témakörének külön fejezetben való tárgyalása. A sok és érzékletes példa érthetően magyarázza a fogalmat azok számára is, akik kevésbé jártasak a témában. Mindehhez pedig kapcsolódik még egy hosszabb interjúrészlet is, mely egy lány történetét meséli el, s egyúttal az ágencia jelenségének bemutatását is célozza.
A kötet zárásaként egy-egy a témához kapcsolódó műről szól a szerző, így összefoglalót olvashatunk Buzai Borbála: A sárkányos lány. A drogfüggőségtől a szabadulásig, Sinkáné Sinka Rita: Kővirág. A drogpokol hétköznapjai, illetve Varga Judit: Éjfél után… S. László (Amszterdami Lacika) önvallomása című írásokról. Az összefoglalók olvasása után pedig az érdeklődő olvasó fellapozva így az említett könyveket, további, droggal kapcsolatos történeteket ismerhet meg - ezáltal folytatva "saját kutatását" a droghasználók körében.
Gedeon Valéria