a szakdolgozatírás általános alapelvei és formai követelményei

eredetiségi nyilatkozat letöltése

A hallgatóknak szakdolgozatot (diplomamunkát) kell készíteniük, benyújtaniuk és megvédeniük. A szakdolgozat olyan írásbeli dolgozat, amely tanúsítja, hogy a hallgató ismeri a témájához tartozó hazai és nemzetközi szakirodalmat, illetve a szakirodalom és az empirikus tapasztalatok feldolgozásával képes a tanult ismeretanyag alkotó alkalmazására és a szakterületén jelentkező feladatok megoldására, képes a feladatok tervezésére, illetve a kutatómunka - legalább részben - önálló elvégzésére is.
A szakdolgozat a szakképzettségnek megfelelő, a szakmai tárgyakhoz kapcsolódó dolgozat, amely bizonyítja a hallgató alapos tárgyi ismereteit. Elkészítésével a hallgatónak tanúsítania kell, hogy tanulmányai során elsajátította a könyvtárhasználat és az irodalomkutatás alapjait, és azt, hogy egy szakmai kérdés feldolgozása során képes saját önálló véleményét szabatosan és tömören megfogalmazni, azt megfelelő írásos formában dokumentálni, továbbá a bírálóbizottság előtt szóbeli vizsgán sikeresen megvédeni. A sikeres védés a záróvizsgára bocsátás feltétele.

1. A témaválasztás

A szakdolgozat témája a képzéssel kapcsolatos tudományterületekhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó bármilyen téma lehet. A helyes témaválasztás már egyik előfeltétele a dolgozat sikerének. A helyes témaválasztás alapelvei: a dolgozatot író célszerű, ha azt írja:

A Kriminológiai Tanszékre írt szakdolgozatok témaválasztása kötetlen, azonban azt minden esetben előre egyeztetni kell a konzulens oktatóval.

Már a témaválasztásnál nagyon fontos a szakirodalmi tájékozódás.

2. Vázlatkészítés és munkaterv

Az irodalomban történő előzetes tájékozódás után kerülhet sor a dolgozat logikai szerkezetének felvázolására. Ez lesz a dolgozat gerince. A vázlat megszerkesztésénél meg kell találni a dolgozat egyes részei közötti helyes arányokat, összefüggéseket.

Készítsünk munkatervet, amely szubjektív részegységekből állhat, de a dolgozat írása a határidőig befejeződjék. A megírás előrelátható időtartamába mindig számítsuk be valamely probléma felbukkanását, azaz az időterv meghatározásakor megfelelő időtartalékot is építsünk be.
A munka legyen logikus felépítésű. A gondolatok helyesen alkalmazott terminológiával, világosan, egyértelműen kerüljenek kifejezésre. A közölt (megfigyelt) jelenségeket, adatokat egyértelműségre törekedve kell értelmezni, és össze kell vetni más szakirodalmi forrásokból származó ismeretekkel. A szerzőnek törekednie kell a megfigyelt jelenségek lehetőségek szerinti magyarázatára, és ki kell fejteni gondolatait a megfigyelt tendenciák megváltoztatásának lehetőségeiről. Fontos a tudományos stílus, a szakkifejezések szabatos, helyes alkalmazása, a precíz megfogalmazás; emellett legyen a munka figyelemfelkeltő, érdekes.

3. Az adatgyűjtés

Először kézikönyvekből, bibliográfiákból, friss publikációk hivatkozásaiból kigyűjtjük azokat a műveket, melyeket használni fogunk. A felhasznált irodalomra vonatkozóan a következő bibliográfiai adatokat kell lejegyezni:

4. Az irodalom feldolgozása

A kiválasztott irodalomnak lényeges mondanivalóját, gondolatait kijegyzeteljük. Legcélravezetőbb az ún. cédulázó módszer, mely abból áll, hogy egy-egy gondolatai egységet, témarészletet külön cédulára írunk fel. Jó, ha a cédulán találhatókat tárgyszóval is kifejezzük, s azt az első sarokba írjuk. A cédula nagysága az írógéppapír 1/4-e vagy 1/2-e lehet. Erre rá kell vezetni a forrás eredetét a lapszámmal együtt, mert a hivatkozásnál ezt is jelezni kell. Munkánk közben támadt gondolatainkat is azonnal vessük papírra.
A pontos idézeteket tegyük mindig idézőjelbe, és közöljük a jegyzetben, hogy honnan való. Ugyanígy járjunk el a parafrázisok esetén is. Egy szakdolgozat bemutathatja a szakirodalmat, vitatkozhat azzal, kiegészítheti azt, de a plágium bűnébe nem keveredhet.
A dolgozatunkat kiegészíthetjük saját tapasztalati anyagunk számszerű feldolgozásával, táblázatok, grafikonok készítésével.
A fent ismertetett cédulázó módszer alkalmazásakor az összegyűjtött anyag feldolgozása az ún. kártyázással történik, vagyis a cédulák témák, logikai összefüggések szerinti csoportosításával készül el a dolgozat váza. Esetenként szükséges lehet az ismételt átgondolás, egyes részek átdolgozása, a fölösleges részek elhagyása, esetleges pótlás.

5. Megformázás

A szakdolgozat műfaját tekintve értekezés. Tudományos stílusban kell, hogy íródjon, tehát legyen logikus, világos, a bekezdések a logikai tagolást tükrözzék, az összefüggéseket az előre- és visszautalások ábrázolják híven. Inkább okos legyen, mint szép - kerüljük az érzelmi töltésű szavakat, jeleket.

A szakdolgozat hét fő részből áll:

  1. bevezetés
  2. módszerek
  3. eredmények
  4. megbeszélés
  5. javaslatok
  6. összefoglalás
  7. irodalomjegyzék

A szakdolgozatnak tartalmaznia kell még a címlapot, a tartalomjegyzéket és - amennyiben szükséges - a mellékletet.
Az érdemi szöveges résznek alapvetően a jelölt eredeti munkájának kell lennie. Egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy melyek azok a részek, amelyek forrásmunkák felhasználásán alapulnak.
Az érdemi szöveges rész (bevezetés, módszertani rész, eredmények, megbeszélés, javaslatok, összefoglalás és az irodalomjegyzék együttesen) szerkezete legyen megfelelően tagolt, de túl sok címet és bekezdést nem célszerű használni. A külön lábjegyzetek alkalmazását lehetőleg kerülni kell.



Iránymutató az egyes fejezetek felépítésére

1. Bevezetés

A szerző ebben a részben ismerteti a tanulmányozásra kiválasztott téma jelentőségét szakirodalmi hivatkozásokkal alátámasztva; megfogalmazza a tanulmányban megvizsgálandó problémákat, cél(oka)t; és hipotézis(eke)t állít fel. A nem általánosan ismert, a tananyagban nem szereplő szakkifejezéseket, eljárásokat, valamint a nem közismert rövidítéseket mindig definiálni kell, vagy a dolgozat elején (ha a dolgozat a tartalomjegyzékkel kezdődik), vagy az I. sz. mellékletként (ha a szerző a tartalomjegyzéket a dolgozat végére kívánja tenni).

2. Módszerek

A módszertani részben a szerző egyértelműen ismertesse a dolgozatban tárgyalt adatok jellegét; részletesen sorolja fel adatai forrásait, az adatok gyűjtésére, feldolgozására, illetve ezek körülményeire vonatkozó információkat, az alkalmazott módszereket olyan részletességgel, hogy azok alapján a hozzáértő kutató meg tudja ítélni az adatok és módszerek megbízhatóságát, adekvát voltát; esetleg a vizsgálatot meg tudja ismételni.

3. Eredmények

A szerző szöveges formában részletesen ismertesse és értelmezze eredményeit; szemléltesse azokat táblázatokkal és/vagy ábrákkal; közölje az alkalmazott statisztikai módszerek eredményeit (párhuzamos kísérletek vagy mérések száma; szórás; szignifikancia szintet mutató p értéke; konfidencia intervallumra vonatkozó információk stb.). Itt még nincs helye a következtetésnek, mert ez a rész a szerző saját eredményeinek ismertetése (leíró rész) és az esetleg alkalmazott statisztikai próbák eredményeinek ismertetése.

Grafikus illusztrációk: az ábrák, táblázatok, térképek stb. legyenek önmagukban, a tudományos munka többi részének elolvasása nélkül is érthetőek; címükből világosan derüljön ki, hogy mit ábrázolnak; mindig legyen jelmagyarázat (mennyiségek, használt mértékegységek megnevezése, oszlopok, vonalak, stb. pontos azonosítása akkor sem hiányozhat, ha ezek több, egymást követő illusztráción azonosak). A grafikus illusztrációkat (ábrákat, táblázatokat) lehetőleg a szöveg közben kell elhelyezni ott, ahol azok szóba kerülnek.
Az ábrákat számmal és a tartalmukra jellemző címmel, vagy magyarázattal kell ellátni, és ezekre a szöveges rész megfelelő részében hivatkozni kell (x. ábra). A beillesztett ábrák, rajzok, fényképek jó minőségűek legyenek (pl. éles fénykép, tusrajz, jó felbontású számítógépes nyomat) és áttekinthetőek.
Alkalmazni kell az alapvető táblázatszerkesztési elveket, és kerülni kell a túl nagy táblázatokat. A felhasznált irodalomból átvett táblázatoknál és ábráknál egyértelműen jelölni kell a forrást, utalni kell az esetleges átalakításokra.
Az alapvető szakirodalomban szereplő ábrák és táblázatok átvétele általában indokolatlan. Amennyiben a grafikus illusztrációkat terjedelmi vagy más okokból a szöveg közben nem lehet elhelyezni, akkor úgy, vagy összesítve a szöveges rész végén a mellékletekbe kell kerülniük. Ez utóbbi esetben, ha a grafikus illusztrációk száma az ötöt meghaladja, ábra- vagy függelékjegyzéket kell készíteni, melyet az illusztrációk előtt kell a dolgozatban elhelyezni.

4. Tárgyalás

A dolgozat következő részében a szerző a saját eredményeit az irodalmi adatokkal összevetve értékeli, összegezi megállapításait és levonja a következtetéseit.
A szerző az általa leírt (megfigyelt) jelenségeket, eredményeket vesse össze az irodalom megállapításaival, eredményeivel, mások megfigyeléseivel, közléseivel; kísérelje meg a közölt jelenségek, eredmények értelmezését és magyarázatát (de tartózkodjon a szakmailag megalapozatlan és eredményekkel alá nem támasztott megbeszélés levonásától). Ismertesse a saját munka értékeit, eredményeit, korlátait, hibaforrásait, és ha vannak javaslatai, itt is tárgyalhatja azokat. A megbeszélés rész terjedelme az érdemi szöveges résznek legfeljebb 20%-a legyen.

5. Javaslatok

A megbeszélés rész alapján megfogalmazott, főként a gyakorlatban hasznosítható, különösen fontosnak ítélt tennivalók sora. A javasoltak bedolgozhatók az előző (megbeszélés) részbe. Ez esetben a szerző döntése alapján a szakdolgozatnak nem lesz különálló javaslatok része.

6. Összefoglalás

Az összefoglalásnak tartalmaznia kell a dolgozat minden lényeges elemét (meg kell fogalmaznia, hogy milyen kérdésre keresi a választ a dolgozat, utalnia kell a módszerekre, ismertetnie kell a fontosabb eredményeket és a főbb következtetéseket). Fontos, hogy önmagában is érthető legyen.

7. Irodalomjegyzék

Az irodalomjegyzék célja a dolgozat olvasóinak pontos tájékoztatása azokról a forrásokról, ahonnan a dolgozatíró az általa idézett adatokat, tényeket, információkat, stb. szerezte. Ebből következően minden, a dolgozatban taglalt információ forrását meg kell jelölni az irodalomjegyzékben; viszont az irodalomjegyzék nem tartalmazhat olyan forrást, melyre a dolgozat szövege konkrétan nem hivatkozik.

Az irodalomjegyzék összeállítása:

Két különböző rendszer szerint történhet, de adott dolgozatban ugyanazt a rendszert kell használni.

  1. Szerző/dátum: a dolgozat szövegében a szerző neve és a közlemény megjelenésének éve szerepel (például: "amint azt Kovács [2000] leírta" vagy "amint azt egy másik tanulmány is megerősítette [Kovács [2000]"). Ha a közleménynek két szerzője van, a szövegben mindkettőt szerepeltetni kell; ha a szerzők száma kettőnél több, az "és tsai" fordulatot alkalmazzuk [Kovács és tsai 2000]. Az irodalomjegyzéket ebben az esetben a dolgozatok első szerzőinek nevei alapján alfabetikus sorrendben kell összeállítani.
  2. Számozás: a dolgozat szövegében a hivatkozásokat az idézés sorrendjében meg kell számozni, a számot zárójelbe téve ("amint azt Kovács megerősítette [7]" vagy "amint azt mások megerősítették [18])" Ebben a rendszerben az irodalomjegyzék összeállítása a hivatkozások számozása alapján, emelkedő számsorrendben történik.

A hivatkozások (szakirodalmi források) megjelölése az irodalomjegyzékben mindkét rendszerben a következő elvek szerint történjen:

folyóiratcikk: a szerzők családi neve, keresztnevének kezdőbetűje, a cikk címe, megjelenésének helye (újság címe), a kötet száma (aláhúzva vagy vastag betűvel), a cikk első és utolsó oldalának száma, a megjelenés éve; pl.:

tanulmánykötetben megjelent cikk esetén pl.:

könyv: Szerző(k) neve (megjelenés éve): Könyv címe. (kiadó, megjelenés helye, ideje, éve) oldalszám. Pl.:

Ha nincs szerző vagy szerkesztő: Cím. (kiadó, megjelenés helye, évszáma) oldalszám. Pl.:

fejezet idézése szerkesztett könyvből:

szerző nélküli kiadványok:

konferencia előadás: az előadás pontos címe, a konferencia neve, helye és időpontja, a kiadvány kiadásának helye, kiadója és a kérdéses oldalszámok. Pl.

internetes folyóirat: a dokumentum pontos neve és elérése URL formában (például http://www.bme.hu/), valamint az utolsó frissítés dátuma. Pl.:

internetről nem folyóirat: (ha lehetséges) a cím mellé a szerző, főcím és a letöltés dátumát is szükséges közölni.

8. Mellékletek

Nem kötelező rész, "töltelékanyagként" nem szükséges beépíteni. A diplomamunkát kiegészítő illusztráló, egyes további részleteket bemutató anyagokat a szövegben történő hivatkozás sorrendjében, római számokkal sorba állítva kell összerendezni (pl.: VII. melléklet). Csak a szövegben említett mellékletek szerepeljenek, a terjedelem legyen mértéktartó. A mellékletek nem haladhatják meg az érdemi szöveges rész terjedelmének harmadát-felét.

6. Formai követelmények

A fentieken túl a szakdolgozat készítésénél az alábbiakat kell betartani:



A szakdolgozatok bírálatának szempontjai: a kari Tudományos Tanács ajánlása

A szakdolgozat annak dokumentuma, hogy írója felkészült szakmai problémák tudományos vizsgálatára, tudományos feladatok elvégzésére, dokumentálására, továbbá tudományos dolgozatok megértésére. Ennek értelmében a szakdolgozat értékelésében nem a konkrét feladat tudományos fontosságának vagy újszerűségének van döntő jelentősége, hanem annak, hogy készítője a szaktudományos munka - az Útmutatóban részletesen is ismertetett - sztenderdjeit megfelelően alkalmazta-e. Hasonlóan fontos értékelési szempont az elméleti megalapozottság, azaz valamely szűkebb szakterületen a tananyagon túlmutató elmélyült ismeretek bemutatása. Mindezek mellett az értékelés további szempontja, hogy megjelenik, illetve tükröződik-e a dolgozatban az önálló gondolatiság és az önálló alkotó tevékenység.
Fontos értékelési szempont továbbá, hogy a szakmai hibák, tévedések, hiányosságok nem ellensúlyozhatók a szakdolgozat más erényeivel.

A szakdolgozat bírálata szövegesen térjen ki az alábbiakra:

A dolgozat minősítése

A fentiek alapján a bíráló az alábbi preferencia-szempontok szerint osztályozzon:

Javasolt továbbá, hogy



© 2007-2011 ELTE ÁJK Kriminológiai Tanszék    styleshout | hosted by Hosting ABC